Semmi sem él, és semmi sem halott

Semmi sem él, és semmi sem halott


kollektív üvegbura*

2015. április 07. - Tamás Dorka

egy városnyi zaj ma a csendolvasok mellettedelférek a tekintetekben, a félrenézésekben, a sóhajokbanSylvia Plath üvegburája a kezeimbenüvegbura körülöttemaz aluljárós a kéregető kezei közöttma sem találnak megnyugvásra szívdobbanásaim a lift ajtaja nyekereg, klausztofóbiás…

Tovább

puzzle-budapest

a porszemmegtörik arany fényben a levegőbena por szállvillamos ülések kopott kávéfoltjaibólkávéfolt a szám sarkána reggeli függőség maradványamint szerelmeseket, összeköt kettőnketbuda s pest tejeskávé-illatú reményea felhőkpillangóban úsznak továbba felnőttgyorsban a…

Tovább

words don’t happen – egy parafatáblára szögelt sorok

  a megállóban halványuló kérdőjeleket nézemönmagam karikatúrája a visszapattanó fénybenegy pakli szó a maszatos naplementében egy életen át tanulni − nem pislogni a vakubanyitott szemmel sétálni még az álomban isés nem félni csukott szemmel átlépni a…

Tovább

A gonoszak

A gonoszak mi vagyunk:Te meg énKik úthenger-pillantással taposnak átEgymásonVagy az egész nap térdelve kéregetőnA Fővámon A gonoszak mi vagyunk:FélrefordulvaA buszokon öreg nénit látvaMeggyalázzukEgymást ha sor kerül ráNevetünk, nevetünk, de még milyen!Milyen a vallásod!…

Tovább
süti beállítások módosítása