a megállóban halványuló kérdőjeleket nézem
önmagam karikatúrája a visszapattanó fényben
egy pakli szó a maszatos naplementében
egy életen át tanulni − nem pislogni a vakuba
nyitott szemmel sétálni még az álomban is
és nem félni csukott szemmel átlépni a zebracsíkokon
egy tejhabos félmosoly délután a lét
hitelre vett szénmonoxid mérgezés
az okos leány vagyok a magyar népmesében
megfogtam a faasztalra telepített programot
égő cigarettavég színű X a légzés után
egy idézőjelbe tett mozdulat a következő állomás?
megnyitott programként heverek a téren
a szívverés elhasználtan pihen a kuka ikon mellett
mi nem a lét szimbóluma?