(there are days
I dream like I am)

mikor felébredek az első pillantásom a hervadt rózsaszirmokra esik
félholtan fekszenek a szekrény tetején

mellettük kattog a vekker, kattog, mint a szívem

oldalra nézek: 
a nap ma nem süt - vakító fehér vagyok, mint a fal

légzésekkel ébresztem fel magam
fejemben a Dream a little dream of me dallama
és a roiboos tea illata

a szirmok mellett fekszik a jövőm

szavakba próbálom önteni azt
mit érzek
mit soha meg nem érthetsz

fény módjára élek - pulzálok
vagyok a mindenben, vagyok a semmiben
mindenhol a levegő része vagyok

Sylvia Plath-ot idézhetnék meg magamat
de csak banalitás lenne
s minek is fekszik az ágyamon helyetted
egy verseskötet, a naplóm és egy könyv
meg a mobilom

a reggelek mindig jobbak
új életet kezdünk
mintha ma születtem volna
mintha ma nem lenne érvényes mindaz
ami tegnap lefolyt-átfolyt bennem
(köztük te is meg a könnyeim)

mintha ma több lenne a fény
mint az árnyék - e barokk festményen
ami akár én is lehetnék, hisz teli vagyok giccsel
meg túlzásokkal

a légzésem meghal majd feléled
valamiért élni akar, mint azok a félholt szirmok

ha tehetném, álom lennék magam helyett
álom magamban
vagy a te álmod
az az álom, amit soha nem lehet elfelejteni
ami a szemek előtt hever ébredéskor
mikor a vekker hangja fogócskát játszik

máskor a légzés lennék
magamban
amit soha nem lehet egészen kipréselni
a megnyugtató oxigén

de én csak a felületek lévő test vagyok
várva, hogy lélek legyek