Semmi sem él, és semmi sem halott

Semmi sem él, és semmi sem halott

végtelenül relatív

2015. március 17. - Tamás Dorka
végtelenül relatív

az élet definícióját keresem és az időn gondolkodok.

élet = idő

az idő méri a lelket

változásokra időzítjük be (micsoda szó!) magunkat 

az árkok csak vannak. beleesünk.

voltál már a halál közelében? 

szándékosan. mínusz tíz fokban kihajolni a harmadikról csakhogy valaki visszarántson

nem volt ott valaki. senki.

azon énem csak, aki nem akarta feladni - mit is? az időt?

keresem az értelmet az időben, mint a sorok között.

ezek csak képek, csak hieroglifák magam számára.

az idő az szerelem.

az idő relatív, az idő Proust regénye, amihez gratuláltak, hogy elolvastam az első részét angolul -

idő volt az, sok idő.

nem értem magam és őt sem.

nem értem az életet - az időt?

miért kerek az óra? miért kattog a szívem?

ma is meg kellett fognom a dobbanást.

jó vagy rossz, de szokás: tudnom kell, hogy élek, és ennek nem.szabad.abbamaradnia.

az idő a kézremegés a cigi után.

a bennem hagyott kérdőjelek és minekvagy(ok)-ok.

A bejegyzés trackback címe:

https://azenholdfenyszonatam.blog.hu/api/trackback/id/tr687276993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása