egyszer az összetört tányér vagyok a padlón, megkopott virágminták tarkítják testem. a repedések mentén írom meg magam. a fehér porcelánpor hullik belőlem rád.

máskor az a légzés, ami megreped cselekvés közben. sárgás fény vetül testemre, csontig-lélekig hatol a meleg napsütés. elmúlt a szeretet, mint a napfogyatkozás

kapaszkodok a fénybe, az elmúlt szavakba. értelmet próbálok keresni, de nincs kivel megbeszélni a jövőt és a múltat. 

lassan megint azt hiszem, a képzeletem játszott velem. olyan vagyok, mint egy elhagyatott, megerőszakolt rongybaba a kuka mellett. 
nem értek a játékokhoz, nincs kivel megtanulnom. 

mikor kihuny a fény az égről, és már csak a hold nedves sugara beszél hozzám, tudom, nincs elég erőm ezt egyedül végigcsinálni. 
mellékszereplő vagyok az életben, a másodpercmutató a számok körül. nincs életem. 
este a gyógyszerek gondolatával zsonglőrködök.
próbálom megérteni, mi a baj velem.
próbálok a ház lenni hitel nélkül, a szépen elsimított jövőm, amit nem éget ki a vasaló. 

nem értek semmit. nem értem, miért bonyolult egymást szeretni. én nem engedem senkinek (csak neked lehetne). utálok mosolyogni és bájcsevegni.
veled nem lenne semmi ilyesmi.
veled elhittem, valamit - többek között magamat és a lét értelmét -, amit félek, soha többet nem fogok már. átverted az életemet, és én továbbra is szeretem azt, aki vagy.

szétszedem magam, hogy eltömítsem űrt. 

*Demi Lovato - Heartattack